danuck blogja_

Három beteg ember kálváriája

Három beteg ember benéz,
Bajuk már lázat becéz,
Olyan nagy.
Még a végén rád ragad.

Három beteg ember kevés.
Hozzál többet! De nem merész
Ő se meg Te sem.
Kesehaján nem fog kefe.

Fogkefe ne legyen veled!
Te hülye elmebeteg!

Eldobja a szerszámokat
A kertbe vágtatólag:
Nem fog kapálni,
A szívszél mentén ásni,
Rúgkapálni, agyat rágni,
Hármotoknak meg kell várni.

Ez a három ember bizony megél
Még négy háborút, hol nincsen kenyér,
De nem halna meg,
Hogy az utódoknak mesélhessenek.

 Mesével hassanak, de ők alszanak
Így tesznek ezek mind.

Csöndben durmolnak, így dúdolva
Az őseik számait.

Fogkefe, hej de legyen veled,
Te kis hülyegyerek!!

-------------------

Ágyon várva

Csupa szép gondolat
Hogy mindenki oltogat
Kínzó vágy fojtogat
Egy hölgy vizet folyat.

Barka szőnyeg, hála-vár,
Bálabárka, árpa-nyár,
Lányon fény, csak lazán
Fűt belülről szeszes kazán.

Azám bizony, házát iszom.
Látványiszony tetszik-e? Mit szól,
Ha szendvicset kap kezébe
És belé verik. Elég lesz?

Gyere már, gyere fel
Téged várlak, kezekkel
Mutatom a tényt, eressz el!
Kemény lesz egy menettel…