Ez az enyém
Körbeálljuk a kottaállványt
És úgy imádjuk, mint egy bálványt;
Megírt betűk milyen szépen
Fénylenek a napsütésben.
Egész szép kis kompánia
Áll mellettünk kottánk miatt.
Nem adom! Ez az enyém!
Najó nem, de az olyan kemény
Ha van valami, amit
Egyedül birtokba is
Vehetek; vagy veletek,
Vagy nélkületek.
Most már aztán be a szekrénybe!!!
Mert lenyellek egészbe’!!
