Éppen hegyet mozgattam meg
Az elmémmel. Ment
Egy lány tűsarkú
Nélkül és bűnarcú
Emberek nézték kérdőn
Amit csak bámulhatsz e szép nőn.
Hisz ez briliáns!
itt egy csillám ás
Benned régi vermet
Mely újszerű volt, mikor ott termett.
Hosszú hányattatás után
Egymásba botlottunk énemmel az utcán,
Virtuális hacuká-
Inkat öltve magunkra
Egyre kevésbé inunkba
Szállt bátorságunkkal.
De az igazság felbátorít
És mindenkire ráborít
Egy kis újat,
Felemelőt és jobbat
Mint ami eddig volt.
Eltakarva újabb sárfolt.
És nem csak neked jó;
Kicsit szárnyalhatok vadló
Képében a vádló messziségben
Ami azért megbocsát.
Bár már nem utazik régiségben,
A szívét kitárja néha
És ő is betér hozzád.
