Harangként kong már a fejem
Te makacs vagy,
Te meg türelmetlen,
Én meg egyre
Ügyesebb lettem.
Nem érdekel, mert rosszul
Vagyok lexikális értelmedtől,
Neked meg, hogy hosszú
Ideig nem rakod ki a fehér
Zászlót félelemből.
Szemtengerek
Szemtengerek…
Elveszem bennetek.
Eszemet vesztem
Ily tengernyi fekete
Űrben.
Gondolataim nem küldtem,
Egyszerűen megkerültem
Pár embert és leültem.
Most csak nézem,
Tekintetem
Pancsol a mézben.
”Az a srác egy kacsa?!”
Álmatlanul, csendben
Kiköpöm a tüdőm.
Közhelyes röhejben
Emlegettük őt:
”Mi legalább együtt most négy szólam vagyunk!”
”Tréfás, tréfás…”
nem tagadja szép szokását
a Répás Azkétás
S megbünteti trombitását.
lokomotív
Cigarettás ember…
kérlek bocsáss meg
és végy magadhoz, nevelj fel!
- De leszerepelt fogás lett...
”Zene!” Minő vágyak!
Vágyok lakkozott fa tárgyak,
cseresznyehangok közt
lenni a hóban,
és a Valóban.
Lépkedhet az életem
is régi portestem
személyével magasabbra,
de mindig lesz valaki,
aki rálép a hasamra.
denák
