írtam egy novellát, ezt most gyorsan feltolom aztán még versek is jönnek :)
Figyelmetlenségem a kobolddal szemben
Ketten álltak a kobolddal.
„Ráadásul a Nyalóka-erdő kellős közepén…”
- Mihez kezdjek most veled, ha ilyen makacs vagy? – kérdeztem a koboldot, akitől sokadszori érdeklődésemre sem kaptam választ, hogy miért nem megy haza.
"Csak és egyedül Vele akartam lenni."
- Leszarom . – mondta a kobold, és elpukkanása előtt még így kiáltott – Vesszenek a franciák!
Gunamini kedvesen nézett rám, és így szólt, látva, hogy alig bírom türtőztetni magam, hogy (mint akit megharapott egy mérges kígyó, és emiatt nem tud elmenni ma a moziba) fel ne üvöltsek.
- Nincs magánál, azt hiszem – szóltam kicsit megenyhülve ennek hatására, ugyanis rájöttem, hogy tényleg nem a kobold hibája.
„Mióta elvesztette a barátját, vele együtt az életkedve is eltűnt…”
- Viszont beszélni szerettem volna veled.
- Szívesen beteljesítem eme szándékod – válaszolt a lány – Mióta tudom, hogy remek művész vagy, azt gondolom, hogy ebből is csak valami újabb inspirációt kapsz tőlem, hogy valami újabb remeket alkoss.
- Túlzásokba esel… - szégyenkeztem, hogy Gunaminit öntudatlanul is félrevezettem – Amiről szót akartam váltani veled, az végeredményben egész egyszerű: add nekem boltod!
- Ezért hívtál engem a Nyalóka-erdő kellős közepébe?! – kerekedett el a lány formás, kunkorodóan végződő, mandulavágású szeme. – Csupán 2 napot utaztam a BKV-val.
- „Hazudsz”- gondoltam, de mondani csak ennyit mondtam: - Szépnek tartom az idő, gondoltam hat rád, ha ezt meglátod. - mutattam az ég felé. Ezen a tisztáson nem lógtak be nyalókák a képbe (nagyon).
Azt hiszem, 5 percet feküdtem eszméletlenül. Azt, hogy erről mit mondtak az orvosok, arra nem emlékszem. Arra viszont, hogy mi történt, azt felelték, hogy Guanimi megpofozott és ez olyan sokként hatott, hogy megfeledkeztem arról, hogy mások is lehetnek körülöttem, hogy ki vagyok és miért pont a Földön, és elájultam. Azt is megemlítették, hogy könnyen meghalhattam volna, mert több mint 9 percig nem vettem levegőt. Azért ehhez Nyalóka-erdő közepén túl nagy volt a forgalom ekkor.
Emögött a dolog mögött Kunjzra manót sejtem. Ő a legtöbbször figyelt rám életemben és még utána is.Valszeg most is miatta éltem túl ezt a csapást. Ez az utána lévő időszak az, amiről most beszélni fogok, mert pont idevág. Hogy miként haltam meg.
Felkeltem és mondtam a mentőknek, hogy hagyjanak, majd elindultam egy közeli sikátor felé, hátha még találkozok Guanimivel. Az erdő fái egynéhány helyen sikátorokba rendeződtek… ijesztő dolog.
Ahogy futottam, hirtelen egy szúrást éreztem a hátamban. Egyre előrébb ment és végül kiszakadt a mellkasomból. Na, az aztán fájt. Lenéztem és akkor még jobban kezdett. Minden egyes levegővétel. Véráramlott a tüdőmbe és szűretlen levegő, dohányfüsttel vegyítve.
Összeestem és onnantól nem emlékszema történtekre.
Később elmondták, hogy egy Mrs. Zomancsik nevű öreg néni talált meg vérbe fagyva. Felsikoltott. Sosem látott még az alatt a 80 év alatt, amit megélt, egyszer sem halottat. Tulajdonképpen azt sem értem, hogy a második világháborút hogy élte túl akkor. Vagy hogy mi volt vele azidőtájt… Elég rejtélyes.
A másik ok, ami miatt ezek az öregekre egyáltalán nem jellemző hangok elhagyták a száját, az az volt, hogy rádöbbent, ki vagyok. A híres és sikeres író, a megrögzött hazudozó, aki ezzel mégis jobbá teszi a világot. Az önámító, a csaló, az a kedves fickó.
Elrohant és a rendőrségért kiabált. Ja, nem előtte mentőkért, de végül a fakabátok is kijöttek. Ők mondták, hogy ki ölt meg engem.
Az a mocskos kobold volt az. Hogy miért, azt máig nem tudom...
