Papírhosszűk
Olyan sokszor voltam vak.
Kezemben szilánkos üvegpoharak
Olyan sokszor voltak,
De még mielőtt szóltak,
Észrevettem és eldobódtak,
Kis véres heget hagyva az ujjnak.
Sokszor idézek önmagam
Poros, foszló színdarab-
Kötetéből.
Dominóm
Fölfelé dől,
Borítom
Rá gipsz kéznyomatom,
Amivel lenyomhatom,
Hogy megálljon,
És tündöklő
Szabad jeleket formázzon.
