Napmeghalál
Hosszan tartó csönd. Feszül a tájon
A napkorong, mint egy hosszú lábnyom
Valami idegen bolygón. Ellátom
Sebét, mert, ha jól látom,
Kárt okoztak e baráton.
De új haver a könyvháton:
Kis krumpliarc. A szemhatáron
Asszem barátom
Haldoklik már.
Úgy találom,
Ha ez halál,
Nem olyan, ami fáj.
A kijövő vén nő nem szemléli
E művet. Tán kevésli…
De amíg kijött, az elég szerény, mint
Egy ágról leszakadt szegény ing,
Tán jobb is ez időt nem mérni.
De egy új haver a póznákon
Ül, rajta én, és lóbálom
A lábamat az űrhatáron.
Egy fél sajt van a tálon,
Ott lebeg fönn, megtalálom
Könnyen, de tán régi barátom
Haldoklik már.
Úgy találom,
Ha ez halál,
Nem olyan, mi fáj.
__________
danuck I
