Körös-körül burok, Tehát nem feszül hurok A nyakára, vagy kezére, És nem jutnak eszébe Csaták, vagy az ebédje, Időnek nincs mértéke; Vége van a szemétnek.
Átlibbenhetünk, Egy jobb világon. Az áll, hiszen ült, De minket meglátott.
És felállva Darálja Kedvesen Skandálva, Hogy "Helló, szia, Pisztácja!"
------------------------------------------
Direkt hideg
"Bocs, de én is csak ember Lennék eredetileg. Kinek a jó nem kell Kellemetlen a hideg,"
De mégis kevésli, Hát kimegy szeretni.
Egy kicsit megsimogatja, És az is vissza őt, Majd a fejét siratva Keres egy lepedőt Arra, hogy azt letakarja. Sapkája volt, de elhagyta. Ilyen szerű emberfajta Volt ő.
------------------- Tavasz-start
Kép:
Csak én látom a tavaszt Bele mindenbe? Hirdetem Nincstelen Képemet.
Repp:
Ez a kép meleg, De még lehet, Hogy messze van a Kikelet, ezért remeg A kés hegye, Hogy ha azt te Kirakod A hidegbe, Látod a párádat kilihegve.
------------- (ál)Szituál
Jó komám Az Orbán kormány, Ha nem néz sandán, És ritkán ragad rám.
Valami abból A szarból. A múltkor Is újból Tüntető gyújtott, Lázított, fázisok Ámító Viharában, Egy embert megmásított.
Ima lágyan Átalillan A felbőszült tömegen; Templom zúg a közelben.
Ha nem történik többet ilyen, Mit érdekel, hogy ki milyen??
Elutazottból Elindulok jól: Milyen volt, mikor Mondtam: "jó vicc volt", Mikor mondanám Már megint nem talál Hangot egy értő fül, És szó is elkerül, Meg igéje annak is, A gondolatnak, nincs
Semmi véleményem. Nem tudom, csak érzem. Nem tudom, csak sejtem. Nincs jó világképem.
De lehet, hogy éppen ott, Ahol vagy, nagy titok Éppen, hogy mindenhol Érted, mit más nem szól. Hallod, hogy mit gondol, Pedig nem lát sehol. Eltűnve éberen Korrigálsz léptemen.
Egyik láb másik után, Hiteles minden szál, Összefűzve kornyikál Bennem és majd félre hány
Ő így takarja, mer' Hogy is dadogjam el... Gyenge szellem szenved benn Nem bírja ki odafenn.
Rémlenek szép Rétegei még Egy régebbi, széttermelt, Lecsupaszított életnek.
A véletlen kérdezgetett: "Nem baj, ha bekéredzkedek?" Kérdésre kérdést felelek: "Nem baj, hogy nem lehet?"
--------------------------------------
Yolkijelentkező
Érezte lábát már hamar, Amit egy koncert kitakart Eddig előlünk, és felbukkan Valami mellőlünk.
Egy nő tán leszáll, Búval kaszált Alaktanát Döfi balra, át A szívemben.
De másvalaki, Más mint aki Te, vagy én, Leül mellénk És azt mondja, Míg kilógó borda Majd átszúrja bőrünk: "Örülünk,hogy eljöttünk!"
------------------------------------
Peer Pressure (The Animal Farm of Wien)
Like an animal The sadness is gonna be terrible, And if it also hurts I can't clean up this dirt.
And I don't want to be an useless so tired man So i won't talk to others If they are villagers.
Cause we are just drinking our wine, And I'm singing which is mine. It can be a sign of a rich man Maybe the bard's who I am.
The animals went down the hill They didn't have enough skill To swim across the stream.
Like an animal The sadness is gonna be terrible, And if it also hurts I can't clean up this dirt.
------------------------
Disznók boltja
Későn keltem altatótól, Kérdést vettem óhajtóból. Ólajtón jól besurranok, Felnyúlhatok, de lekushadok. Nem szakadok, hisz' disznók boltja ez!
Kérdést vehetsz, vagy mi mondat lesz Ez; már megint egy akció, Egy helyett most kettő szó. Berendezik verses kötetbe: "Mikor törött üvegbe helyeztem a tenyerem, mondta valaki:ügyetlen! Gondoltam hát leverem."
------------------------------------
A mai nap
Szunnyadva parázslom én is, Mint parton a fa Egy kő-kör közepén. Int Kedves nő, múló aggodalma Szeretném, ha rám ragadna.
Egy betű ismétlődve Hajt bele a végtelenbe Parkoló autó rendszámán. Megnézve, vagy bemászván Elragadna engem is talán.
És bebaszna a nappal Is, keseregve konyakkal. Konyhablakon naptalan Fény kószál, alaktalan Semmi minden. Szomorúan tekintem.
----------
Busz
Türelmesen Várom helyem A nagy ember Rengetegben. Egyik ágán a levél Műanyag és bőr, Plusz fém-keverék. Nehéz, hogy letörd.
Eltökített látásmód kerestetik! Te bántás, ott! Te szerezd vissza nekik, Aki ebben a fájdalomban (Egy szem s arc, láttam nyomban, Amint megpillantottam) Lábnyomomban Jár.
Életem énekem Hangoztatásával nem hirdetem, Eleven himnuszokkal illetem, Hanem ihletem Marokfogással elhintem Valahova hirtelen.
A történet lefolyása Most megakadt a csatornánkban; Egy félbarna, ősz apó Kenegeti könny-kanyon (Ez valami röpke nyom? Nem tudom.) Mélyét. Meghagyom, Szép, szép alanyom Volt Ő nekem, Utasom, Ki végigjöttél velem Világtalan utamon.
Forduljon sarkon aki akar! Ne várjon minket fanyar Marakodás és köztéri ámulás Mikor jövünk.
Ja, és mindjárt elkészülünk, Csak egy gitár vár hangolásra éppen; Az irány már a vár karcolása aképpen, Hogy bárkit megsértenénk. Indul a serénykedés: Itt is a sok segély kevés.
Yolkivártad Az irántad Táplált érzéseket. Szeretünk, hát itt szép kezek Tapogatják a seggedet A koncerten, és meglehet
Hogy Yolkivártad, Hogy a york-i várad, Mint valami yolk-i bánat, A térre yolkivágjad. Jól csináltad!
Kábé fél liter kávé
Egy nagydarab, Elhízott néger nőt Láttam ma, És megütött.
Ködös tekintettel Keresem az arconását, De nem látom soha többé, nem, ó Bronz-szerű orcáját.
Megkínzott vén kujon Jő a kijelölt határunkon Át. "mi bánt? Ki láttatta ezt Meg veled, te gyerek?"
Bíztatólag, Hírt adóan, Firka-módra Írhatom majd, Hogy jó reggelt! És szólj egyszer Ha kell vegyszer, Bor a testtel Keveredik, A lelked benne kereshetik, Hogy: „Jóember…!”
Kilehelte Lehetőségét, És most lehet, Hogy mégsem ő ég szét., De eltervezett, Szeretőbb énjét Kivezette, Mert nem elég szép.
"Te Elvesztegetett!" Ujjaival remegett Egy túlkoros értünk, Bár én végül Szép keresettel Büszkélkedem egyszer: „Életemben a rendszer, Mint ahogy a vér sercen, Árad szét e percben…”
írtam egy novellát, ezt most gyorsan feltolom aztán még versek is jönnek :)
Figyelmetlenségem a kobolddal szemben
Ketten álltak a kobolddal.
„Ráadásul a Nyalóka-erdő kellősközepén…”
- Mihez kezdjek most veled, ha ilyen makacs vagy? – kérdeztem a koboldot, akitől sokadszori érdeklődésemre sem kaptam választ, hogy miért nem megy haza.
"Csak és egyedül Vele akartam lenni."
- Leszarom . – mondta a kobold, és elpukkanása előtt még így kiáltott – Vesszenek a franciák!
Gunamini kedvesen nézett rám, és így szólt, látva, hogy alig bírom türtőztetni magam, hogy (mint akit megharapott egy mérges kígyó, és emiatt nem tud elmenni ma a moziba) fel ne üvöltsek.
- Nincs magánál, azt hiszem – szóltam kicsit megenyhülve ennek hatására, ugyanis rájöttem, hogy tényleg nem a kobold hibája.
„Mióta elvesztette a barátját, vele együtt az életkedve is eltűnt…”
-Viszont beszélni szerettem volna veled.
-Szívesen beteljesítem eme szándékod – válaszolt a lány – Mióta tudom, hogy remek művész vagy, azt gondolom, hogy ebből is csak valami újabb inspirációt kapsz tőlem, hogy valami újabb remeket alkoss.
-Túlzásokba esel… - szégyenkeztem, hogy Gunaminit öntudatlanul is félrevezettem – Amiről szót akartam váltani veled, az végeredményben egész egyszerű: add nekemboltod!
-Ezért hívtál engem a Nyalóka-erdő kellős közepébe?! – kerekedett el a lány formás, kunkorodóan végződő, mandulavágású szeme. – Csupán 2 napot utaztam a BKV-val.
-„Hazudsz”- gondoltam, de mondani csak ennyit mondtam: - Szépnek tartom az idő, gondoltam hat rád, ha ezt meglátod. - mutattam az ég felé. Ezen a tisztáson nem lógtak be nyalókák a képbe (nagyon).
Azt hiszem, 5 percet feküdtem eszméletlenül. Azt, hogy erről mit mondtak az orvosok, arra nem emlékszem. Arra viszont, hogy mi történt, azt felelték, hogy Guanimi megpofozott és ez olyan sokként hatott, hogy megfeledkeztem arról, hogy mások is lehetnek körülöttem, hogy ki vagyok és miért pont a Földön, és elájultam. Azt is megemlítették, hogy könnyen meghalhattam volna, mert több mint 9 percig nem vettem levegőt. Azért ehhez Nyalóka-erdő közepén túl nagy volt a forgalom ekkor.
Emögött a dolog mögött Kunjzra manót sejtem. Ő a legtöbbször figyelt rám életemben és még utána is.Valszeg most is miatta éltem túl ezt a csapást. Ez az utána lévő időszak az, amiről most beszélni fogok, mert pont idevág. Hogy miként haltam meg.
Felkeltem és mondtam a mentőknek, hogy hagyjanak, majd elindultam egy közeli sikátor felé, hátha még találkozok Guanimivel. Az erdő fái egynéhány helyen sikátorokba rendeződtek… ijesztő dolog.
Ahogy futottam, hirtelen egy szúrást éreztem a hátamban. Egyre előrébb ment és végül kiszakadt a mellkasomból. Na, az aztán fájt. Lenéztem és akkor még jobban kezdett. Minden egyes levegővétel. Véráramlott a tüdőmbe és szűretlen levegő, dohányfüsttel vegyítve.
Összeestem és onnantól nem emlékszema történtekre.
Később elmondták, hogy egy Mrs. Zomancsik nevű öreg néni talált meg vérbe fagyva. Felsikoltott. Sosem látott még az alatt a 80 év alatt, amit megélt, egyszer sem halottat. Tulajdonképpen azt sem értem, hogy a második világháborút hogy élte túl akkor. Vagy hogy mi volt vele azidőtájt… Elég rejtélyes.
A másik ok, ami miatt ezek az öregekre egyáltalán nem jellemző hangok elhagyták a száját, az az volt, hogy rádöbbent, ki vagyok. A híres és sikeres író, a megrögzött hazudozó, aki ezzel mégis jobbá teszi a világot. Az önámító, a csaló,az a kedves fickó.
Elrohant és a rendőrségért kiabált. Ja, nem előtte mentőkért, de végül a fakabátok is kijöttek. Ők mondták, hogy ki ölt meg engem.
Az a mocskos kobold volt az. Hogy miért, azt máig nem tudom...
